Véletlenül lefordítottam Heine közismert versét, a Das Fräulein stand a Meere címűt. Háromszor is; és még mindig elégedetlen vagyok. - Annyi baj legyen!
Das Fräulein stand am Meere
Und seufzte lang und bang,
Es rührte sie so sehre
Der Sonnenuntergang.
Mein Fräulein! sein Sie munter,
Das ist ein altes Stück;
Hier vorne geht sie unter
Und kehrt von hinten zurück.
***
Kisasszony áll a parton,
sóhajtva felkiált,
a nap lemegy, ó pardon,
idenézz, nagyvilág!
Kisasszonyom, ne féljen,
ez csak egy ócska csel:
a nap itt lemegy éjjel,
de amott reggelre kel.
***
A parton állt egy lányka,
és sóhajtott nagyot,
a nap kialvó lángja
a lelkébe hatolt.
Ó, lányka, ócska csel ez,
azért hát fel a fejjel:
a nap itt elöl lemegy,
de hátul rendre felkel.
***
A tengerparton állt a
kisasszony, ó be szép!
A nap kialvó lángja
a lelkéhez beszélt.
Kisasszonyom, ne remeg-
jen, sírjon hát azér’:
a nap itt elöl lemegy,
de hátulról visszatér.
